Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Az Egészségügyi Világszervezet becslései szerint több mint 2 milliárd ember szenved étrendi vitaminok és ásványi anyagok hiányában. Az Egyesült Államokban pedig a Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálati Felmérés (NHANES) és az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának az amerikaiak élelmiszer-fogyasztásának és tápanyagbevitelének adatai azt mutatják, hogy a tápanyaghiány az Egyesült Államok lakosságának jelentős részét érinti, talán néhány vitamin és ásványi anyag esetében akár 80% -ra is.
Ezeknek a táplálkozási hiányosságoknak a kezelése kritikus fontosságú az anyagcsere egészségének, az immunfunkciójának és az általános fiziológiájának támogatásában ezekben az egyénekben.
Gyakori mikrotápanyaghiányok a következők:
Világszerte a leggyakoribb vitamin- és ásványi anyaghiány az A és D3 és vasvitaminok. Ezek a tápanyagok különösen fontosak azoknak a populációknak, ahol az általános táplálkozási megfelelőség nem teljesül.
Az egyén vitamin- és ásványi anyagbevitele a súlyos hiánytól a toxicitásig terjedhet. Valahol a kettő között van az ideális beviteli szint. Két kapcsolódó kifejezést széles körben használják a kívánt bevitel szabványának meghatározására: ajánlott étrendi mennyiség (RDA) és ajánlott étrendi bevitel (RDI).
Az RDA egyik legnagyobb kritikája az, hogy nem a tápanyagbevitel optimális szintjének meghatározásán alapul, hanem azon a szinten, amely nem okoz hiány jeleit, és az „egészséges” emberek tápanyagszükségletének becslésén alapul.
A hiány szintje és a megfelelő vagy optimális szint között van egy olyan terület, amelyet szubklinikai, marginális vagy tápanyagelégtelenségnek neveznek. Ezek a kifejezések a tápanyagbevitel magasabb szintjét jelentik, ami klasszikus hiány jeleit és tüneteit okoz, de kevésbé optimálisak, mivel összefügg a fiziológiai hiányosság bizonyos bizonyítékaival. Sok esetben a szubklinikai tápanyaghiány egyetlen nyomja lehet a fáradtság, a letargia, a koncentrációs nehézség vagy a jólét hiánya. Rosszabb, a krónikus, hosszú távú szubklinikai hiány idővel károsíthatja egészségünket.
A vitaminok és ásványi anyagok nélkülözhetetlen tápanyagok, ami azt jelenti, hogy a szervezet nélkülük nem tud megfelelően működni. A vitaminok és ásványi anyagok egyik fő funkciója, hogy megtalálhatók az enzimek aktív részében, és a koenzimek együttműködnek molekulák felépítésében vagy lebontásában.
A legtöbb enzim fehérjét és kofaktort tartalmaz, jellemzően esszenciális ásványi anyagot vagy vitamint. Ha egy enzimnek nincs esszenciális ásványi anyag vagy vitamin, akkor nem képes megfelelően működni. Az enzim létfontosságú funkcióját úgy tudja ellátni, hogy diéta vagy táplálkozási formula révén biztosítja a szükséges ásványi anyagokat és vitaminokat. Például cinkre van szükség az enzimhez, amely aktiválja az A-vitamint a vizuális folyamatban. Az elegendő A-vitamint tartalmazó étrend lényegtelen, mivel az A-vitamin nem képes átalakulni aktív formává anélkül, hogy az enzimben lévő cink nélkül lenne.
Sok enzimnek további támogatást is igényel funkciójuk elvégzéséhez. A támasz koenzim formájában van, egy molekula, amely az enzimmel együtt működik. A koenzimek gyakran vitaminból vagy ásványi anyagból állnak. A koenzim nélkül az enzim tehetetlen.
A szervezetben a mikrotápanyagok (vitaminok és ásványi anyagok) interaktívan működnek. Bármely vitamin vagy ásványi anyag hiánya megzavarja ezt a komplex rendszert, és kerülni kell az egészség elérése és fenntartása érdekében.
Az A-vitamin volt az első felfedezett zsírban oldódó vitamin. Az A-vitamin kritikus fontosságú az immunrendszer egészsége és működése szempontjából, és létfontosságú szerepet játszik az optimális szem egészségének és látásának fenntartásában.
Sajnálatos valóság a modern élet korában, hogy a nem megfelelő A-vitamin bevitel több mint 500 millió embert érint, ami jelentős látási és immunegészségügyi kihívásokat okoz a világ számos részén. Míg a súlyos elégtelenség ritka az Egyesült Államokban és más fejlett országokban, a nem optimális bevitel továbbra is fontos tényező az alulfejletlen országokban. A globális wellness és látás egészségének támogatása érdekében a nemzetközi szervezetek gyakran rutinszerű A-vitamin-kiegészítést (pl. 4000 mcg retinolt) adnak a veszélyeztetett populációknak.
A szuboptimális A-vitamin-szint érzékenyebbé teheti az egyéneket a gyenge immunellenálló képességre. A megfelelő bevitel elengedhetetlen az egészséges nyálkahártyák fenntartásához is, amelyek a légzőszervi, gyomor-bél- és urogenitális traktusokat szegélyeznek. Ezenkívül a megfelelő A-vitamin hiánya jelentősen befolyásolhatja a szemet. Az elégtelen szint befolyásolhatja a mindennapi látásélességet, különösen az éjszakai látást, és veszélyeztetheti a szem külső rétegeinek normális nedvességtartalmát, kényelmét és szerkezeti integritását.
Az A-vitamin két formában kapható az étrendben. A retinol előformált A-vitamin, és a béta-karotint a szervezet retinolré alakítja. Sajnos a nem optimális általános táplálkozás időszakában vagy amikor a cinkbevitel nem megfelelő, a béta-karotin A-vitaminná történő átalakulása károsodik. Ezenkívül a genetika miatt az emberek 25% -a rosszul alakítja át a béta-karotint A-vitaminná.
A retinol étrendi forrásai közé tartozik a tojás, a vaj, a dúsított tej és a tejtermékek, a marhahús, a csirkemáj és a tőkehalmáj olaj. A béta-karotin táplálkozási forrásai közé tartoznak a zöld leveles zöldségek és a narancssárga színű zöldségek és gyümölcsök (például sárgarépa, édesburgonya, téli tök, sárgadinnye és mangó). Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a gyümölcs vagy zöldség színének intenzitása, annál magasabb a béta-karotin szint. Például a kelkáposzta lényegesen magasabb béta-karotint tartalmaz, mint a saláta.
Az orvosok általában az A-vitamin állapotát értékelik a vér retinolszintjének mérésével. Míg az Egyesült Államokban ritka a súlyos hiány, a felnőttek körülbelül 46% -a nem elegendő A-vitamin bevitel.
Az A-vitamin aktivitását kezdetben nemzetközi egységekben mérték, egy NE-t 0,3 mcg kristályos retinolként vagy 0,6 mcg béta-karotinként határozták meg. 1967-ben a WHO azt javasolta, hogy az A-vitamin aktivitását retinol aktív ekvivalensek (RAE) kifejezésekben említsék, nem pedig az I.U-ban, és 1 mcg retinol egyenértékű 1 RAE-vel. 1980-ban ezt az ajánlást elfogadták az Egyesült Államokban, és az A-vitamin RDA-ját ma már a RAE tartalmazza, bár még mindig gyakori, hogy az A-vitamin aktivitása az NE -ben szerepel. A férfiak és a nők RDA 900, illetve 700 RAE. A felnőttek számára a tolerálható felső beviteli szint (UL) 3000 RAE előre formált A-vitamin értéke a toxicitás elkerülése érdekében. A béta-karotinnak nincs beállított UL, mivel a szervezet nem képez retinolt a béta-karotinból, ha a szint elegendő.
Figyelmeztetés: A 3 000 mcg-nál nagyobb retinol adagja (3000 RAE vagy 10 000 NE) nem ajánlott a terhesség kockázatának kitett nők számára. Az előre formált retinol nagy dózisai terhesség alatt ellenjavallt a potenciális fejlődési kockázatok miatt, és minden olyan nőnek kerülnie kell, aki esetleg terhes.
Nagy hangulat merült fel a D3-vitamin fontosságáról, mivel kritikus szerepe van az immunegészségben. De a D3-vitamin létfontosságú a test számos sejtfunkciójához. A D3-vitamin inkább „prohormonként” működik, mint egy hagyományos vitamin. A D3-vitamint a testünkben a bőrünkben a napfényre adott kémiai reakció révén állítjuk elő. Ezt a D3-vitamint a máj 25 (OH) D3-vá alakítja, majd a vesék által a legaktívabb hormonális formájává, az 1,25-dihidroxi-D3-vitaminná vagy kalcitriolná, amely kulcsszerepet játszik a kalcium anyagcserében és a genetikai kód kifejezésében. Az emberi DNS több mint 2700 kötőhelyet tartalmaz a D3-vitamin legaktívabb formáihoz.
Jelentős bizonyítékok azt mutatják, hogy a világ lakosságának körülbelül 50% -ában lehet a D3-vitamin szuboptimális szintje.
Az Egyesült Államokban a lakosság mintegy 70% -a nem rendelkezik megfelelő D3-vitamin-bevitellel (azaz 30 ng/ml alatti vérszint), és körülbelül fele a D-vitamin állapot legalacsonyabb csoportjába esik (25 (OH) D3, 25 ng/ml alatti szint), beleértve az ápolási intézményekben élő idősebb felnőttek nagy százalékát és a várandós anyák 76% -át.
A szuboptimális D3-vitamin státuszt hagyományosan úgy értjük, hogy 25 (OH) D3 vérszintje kevesebb, mint 25 ng/ml vagy még alacsonyabb. A megfelelő D3 állapot biztosítása érdekében a célzott vérszintet általában 40 ng/ml-nek tekintik. De sok egészségügyi és wellness szakértő úgy véli, hogy az 50—80 ng/ml vérszint az optimális tartománynak.
A D-vitamint „napfény-vitaminnak” nevezik, mert a bőr napsugárzás hatására D3-vitamint képezhet. Az élelmiszerek és kiegészítők előkészített D3-at is biztosíthatnak. A legjobb étrendi források a zsíros hal, a marhahús, a tojássárgája és a D3-dúsított tejtermékek. A vitamin D2 formája megtalálható a gombákban, néhány dúsított ételben és étrend-kiegészítőkben. A D2 forma azonban nem olyan hatékony a vérszint emelésében, mint a D3. Az előnyben részesített kiegészítő forma általában a D3-vitamin.
Tekintettel a szuboptimális 25 (OH) D3 vérszint széles körben előfordulására, sok wellness szakértő napi támogató D3-vitamin-kiegészítést javasol az optimális egészség fenntartása érdekében minden korcsoportban, általában az alábbi irányelveket követve:
A vas fontossága a vörösvértestek hemoglobinmolekulájának (RBC) központi részeként jól ismert. A vas kritikus fontosságú az oxigén tüdőből a test szöveteibe történő szállításában és a szén-dioxid szövetekből a tüdőbe történő szállításában. A vas döntő szerepet játszik a DNS-ben és a sejtenergiatermelésben részt vevő enzimekben.
A szuboptimális vasbevitelt általában az egyik leggyakoribb táplálkozási hiányosságnak tekintik a világon, beleértve az Egyesült Államokat is. Becslések szerint a világ lakosságának nagyjából egyötöde nem rendelkezik megfelelő vasszint. A szuboptimális vasállapot kockázata a legmagasabb a két év alatti csecsemők, tizenéves lányok, várandós anyák és idősek. Tanulmányok bizonyítékokat találtak arra, hogy az ilyen csoportokban élő emberek 30-50% -ánál nem megfelelő vasbevitel, és még magasabb arányt találtak a vegán életmódot követők körében.
A nem megfelelő vasszint a megnövekedett vasszükséglet, a csökkent étrend-bevitel, a vas felszívódásának vagy -felhasználásának csökkenésének, a mindennapi vérveszteségnek (például a menstruáció következtében) vagy tényezők kombinációjának köszönhető. A vas iránti megnövekedett igény a csecsemő és serdülőkor gyors növekedési szakaszában, valamint a terhesség és a szoptatás alatt jelentkezik. Jelenleg a várandós anyáknak egészségügyi szolgáltatóik rutinszerűen azt tanácsolják, hogy vegyenek be vaskiegészítőket, mivel a terhesség alatt a drámai módon megnövekedett vasigényt általában nem lehet kielégíteni önmagában az étrenddel.
Súlyos, hosszan tartó vashiány jelentősen befolyásolhatja a vörösvértestek egészségét. Fontos azonban megjegyezni, hogy az energiatermelésben és az anyagcserében részt vevő vasfüggő enzimek gyakran elsőként befolyásolják a szuboptimális vasszint.
Még a marginális vaselégtelenség is jelentősen befolyásolhatja a szervezet számos szövetének működését. Különösen a mindennapi fáradtsághoz vezethet, és befolyásolhatja az immunrendszer normál ellenálló képességét és az agyműködést. A szuboptimális vasszint csökkentheti a testmozgási állóképességet, a fizikai munkaképességet és az immunrendszer természetes védekező képességét. Ez összefügg a csökkent figyelmességgel, a szűkebb figyelemtartommal és az alkalmi rossz hangulattal is. Szerencsére az egészséges vasbevitel támogatása elősegítheti a normális kognitív fókusz, a mentális állóképesség és a fizikai energia fenntartását.
A gyermekek megfelelő vasbevitele különösen fontos, mivel az elhúzódó hiány befolyásolhatja a normális fizikai és kognitív fejlődést. A nem optimális vasstátusz miatt a gyermekek nem tudnak teljes mértékben kihasználni a mindennapi figyelmet és a tanulási képességet illetően, függetlenül attól, hogy fejlett vagy fejletlen országban élnek.
Az orvosok általában szérum ferritin néven ismert vérvizsgálat segítségével értékelik a vas állapotát. Az optimális wellness érdekében a szintet általában ideálisnak tekintik 60 ng/ml-nél vagy annál magasabb a vaselegség szempontjából.
A legjobb étrendi vasforrás a vörös hús, különösen a máj. A jó nem húsos vasforrások közé tartozik a hal, a bab, a melasz, a szárított gyümölcsök, a teljes kiőrlésű és dúsított kenyér, valamint a zöld leveles zöldségek. A vas azonban jobban felszívódik a húsból, mert kötődik a hemoglobinhoz. A nem hem-vas felszívódása szignifikánsan kisebb a hem-vashoz képest (körülbelül 5% felszívódási arány a nem hem esetében, szemben a hem-vas esetében 30%). A vas RDA 18 mg nőknél és 10 mg férfiaknál.
A legnépszerűbb vas-kiegészítők a vas-szulfát és a vas-fumarát. A nagyra becsült formák közé tartozik azonban a vas-biszglicinát és a vas-pirofoszfát. Mindkettőt általában jól tolerálja a gyomor-bél rendszer, és magasabb relatív biohasznosulást kínál, különösen, ha éhgyomorra veszik.
Sok wellness szakértő azt javasolja, hogy napi 30 mg vasat tartalmazó kiegészítőt vegyen be, hogy elősegítse a pozitív vas státuszának fenntartását a növényi vagy vegán étrendet követő egyének számára.
Azok számára, akik szeretnék fenntartani vasszintjüket, a gyakori támogató bevitel napi kétszer 30 mg vas étkezések között. Ha ez az ajánlás alkalmanként hasi kellemetlenséget okoz, a bevitel felosztható és étkezés közben naponta három-négyszer bevehető.
Az egészséget elősegítő étrend kritikus fontosságú ahhoz, hogy szilárd táplálkozási alapokat hozzon létre, amelyre egy stratégiai kiegészítő program segítségével építhet. Semmilyen mennyiségű étrend-kiegészítő helyettesítheti ezt az alapítványt. Azonban kiegészítőket használhatunk táplálkozási „biztosítás” biztosítására az optimális egészség érdekében az étrendi igények kielégítésére.
Referenciák:
JOGI NYILATKOZAT: Ezeket az állításokat az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) nem hagyta jóvá. Ezek a termékek nem alkalmasak betegségek diagnosztizálására, kezelésére, gyógyítására vagy megelőzésére.
